Part 4

�me a Rock One interj� utols� r�sze a Tokio Hotellel.

ROCK ONE: M�sk�pen hallgatj�tok most a Scream (vagyis Schrei) albumot most, hogy megjelent a Room 483?

BILL: Igen, term�szetesen, mikor hallgatjuk a Scream-et, az nagyon nagyon hossz� id�nek t�nik… (nevetJ)! El tudj�tok k�pzelni, hogy – �pphogy bet�lt�ttem a 13-mat mikor felvett�k! (uhh de r�gen volt az m�rJ)

TOM: A dalok a Scream-en nagyon fontosak sz�munkra, ugyanakkor sok id�t t�lt�tt�nk azzal, hogy felvegy�k �ket. De most kijav�tottuk �ket, noha ugyan�gy feln�ttek (m�rmint a dalok), mint mi. Lehets�ges az�rt nincsenek nosztalgikus �rz�seink ezekkel kapcsolatban, mert az �let�nk r�sz�v� v�ltak a mai napig.

BILL: M�g mindig im�djuk az els� albumunk. Nem t�volodtunk el a sz�mainkt�l egyszer�en, csak az�rt mert id�sebbek lettek az id� el�re haladt�val vagy mert, hogy az �j dalaink l�ptek volna a helyekbe a sz�v�nkbe. Val�j�ban a dalaink a r�sz�nket k�pezik.

ROCK ONE: Szoktatok nosztalgi�zni a r�gi sz�p id�k�n?

BILL: Igen, term�szetesen, nagyon sok eml�k�nk van a kezdetekr�l. Ezekre visszaeml�kezni, olyan, mint egy mened�k az ellen, hogy azt gondold, hogy t�bb, vagy mint amennyi igaz�b�l vagy. Szeretek visszaeml�kezni az els� alkalmakra – az els� alkalomra mikor bement�nk a st�di�ba, az els� felv�tel, az els� t�v�s szerepl�s, az els� turn�nk Franciaorsz�gban p�ld�ul (mondjuk oda lehetett volna �rni, hogy az els� l�togat�s Budapesten…. na j� ezt csak ti meg �n szeretn�nk…J). Mindig vannak olyan pillanatok amelyek k�l�nleges izgalommal j�rnak, olyan �rz�s, amelyet nem val�sz�n�, hogy valaha is �jra �rezni fogod. Az eml�kek seg�tenek abba, hogy l�ssuk, milyen messzir�l j�tt�nk, mennyit fejl�dt�nk.

GEORG: J�kat nevet�nk, mikor a r�gi fot�kat n�zegetj�k a kezdeti id�kb�l. Azokban a pillanatokban teljesen term�szetes, hogy el fog minket a nosztalgia, de most is j� id�ket �l�nk ezekben a pillanatokban �s semmi sem hi�nyzik igaz�b�l a r�gi id�kb�l.

TOM: �s mikor elkezdt�k, akkor m�g igaz�n amat�r�k voltunk, semmit se tudtunk a zen�sz �letr�l, �s a rockr�l. Mint az els� alkalom a st�di�ban, nagy csod�lkoz� szemekkel n�zel�dt�nk. Eml�kszem arra, hogy mindenr�l azt gondoltuk, hogy milyen nagy! (nevetJ) Igaz, hogy soha nem fogjuk ugyanezt �rezni ezekben a dolgokban. Nagyon sok �r�met nyert�nk a tapasztalatok �ltal �s lehet�s�get, hogy motiv�ljuk �nmagunkat.

BILL: T�nyleg igaz, hogy sz�munkra minden gyorsan ment, nem is volt igaz�n id�nk nosztalgi�zni.

TOM: Val�j�ban �n nagyon sokat gondolok az els� turn�nkra – ami csod�latos volt. E pillanatok miatt voltunk, vagyunk �s csin�ljuk azt, amit csin�lunk. Nem b�rjuk kiv�rni, hogy visszamenj�nk turn�zni!

ROCK ONE: Igaz, az, hogy az album egyik dal�ban leleplezitek a 483-as szoba titk�t?

BILL: Igen, igaz. Nem akarunk viszont t�bbet el�rulni enn�l, szeretn�nk ha a rajong�ink j�nn�nek r� a t�bbire. Nem szeretn�nk elrontani a sz�rakoz�sukat! Azonban ez a szoba t�nyleg l�tezik �s ezen a helyen egy hatalmas l�p�st tett�nk az �j albumunk ir�ny�ba. Majd a k�vetkez� alkalommal t�bbet mes�l�nk… (nevet�sJ)!

ROCK ONE: Gustav �s Georg, ti nem sokat besz�ltetek az interj� alatt. Az igazat megvallva f�l�nkebbek vagytok a t�bbiekn�l?

GEORG: (az ikrek nevetnekJ…) Igen, nem hagyj�k, hogy t�bbet besz�lj�nk �s van k�t nagy sz�j� az egy�ttesben, akik nem b�rj�k abbahagyni a dum�l�st eg�sz nap! Nem, nem csak vicceltem, egyszer�en csak azt gondolom, hogy mi csendesebbek vagyunk n�luk, j�val z�rk�zottabbak, ami kiegyenl�ti az egy�ttes�nk egyens�ly�t �s ritmus�t. Val�j�ban, ki vessz�k a r�sz�nket a legjobb lehet�s�gekb�l �s a Tokio Hotelt �rint� fontos d�nt�sekb�l. �s egy�ttal szeretn�m megragadni a mikrofont, hogy kihaszn�ljam az alkalmat, hogy k�sz�netet mondjak a francia rajong�knak, akik a rep�l�t�rre val� meg�rkez�s�nkt�l kezdve a fell�p�s�nk v�g�ig k�vettek minket – �r�letes! Milli�szor k�sz�nj�k!

GUSTAV: Ugyanazt gondolom, mint Georg! (nevet a t�bbiekkel J)