Van egy �lmunk

�

Bill �s Tom Kaulitz a Tokio Hotelb�l, az iskol�b�l val� kit�r�sr�l �s a szabads�gr�l �lmodozott: a magdeburgi ikrek a marad�k vil�g ellen.

�

TOM: H�t �ves korunkig teljesen ugyanolyanok voltunk. Mindkett�nknek nagyon r�vid haja volt �s nadr�gtart�t viselt�nk.

BILL: Ha r�n�zek a gyerekkori fot�kra, egy�ltal�n nem tudok k�l�nbs�get tenni kett�nk k�zt. Kor�bban az �vod�ban pulcsikat kaptunk, az egyiken az volt, hogy >>Bill<< �s a m�sikon, hogy >>Tom<< - �gy akartak megk�l�nb�ztetni minket. De ez az �ltal�nos iskol�ban is hasonl�k�p volt.

TOM: Hab�r az iskolat�sk�nk k�l�nb�z� sz�n� volt. �gy eml�kszem, akkoriban gyakran hordt�l piros dolgokat. �n meg t�bb k�ket �s feket�t. Akkoriban ker�lt�nk el�sz�r kapcsolatba a l�nyokkal, az ember persze m�r hat�vesen kezdi. De soha nem akadt olyan l�ny, aki mindkett�nkbe szerelmes lett volna. A l�nyok mindig �rezt�k a kett�nk k�zti k�l�nbs�get.

BILL: Na igen, de egyszer volt olyan, hogy ugyanaz volt a bar�tn�nk.

TOM: De viszont nem egy id�ben, hanem egym�s ut�n.

BILL: Egy �jszaka tulajdonk�ppen ugyanaz volt az �lmunk. Ez egyszer fordult el�.

TOM: Ja. Az egy r�m�lom volt. Akkoriban volt egy fura aut�sdobozunk…

BILL: … egy ilyen kos�rszer�, ahol a j�t�kainkat tartottuk.

TOM: �s est�nk�nt ez mindig olyan fura hangokat adott ki. Ett�l iszonyatosan f�lt�nk…

BILL: Mindig azt hitt�k, hogy �l m�g�tte valaki.

�

BILL: A leghosszabb id�, am�g el voltunk v�lasztva egym�st�l…

TOM: … az maximum k�t h�t volt. Bill k�rh�zba fek�dt, mert kivett�k a mandul�j�t. Nem b�rtuk sok�ig egym�s n�lk�l, egy�ltal�n nem. Mi ketten csak egy�tt vagyunk eg�szek, egy ember. Teljes. Ez�rt van az, hogy sok szempontb�l – hogy milyenek vagyunk, ahogy kifejezz�k magunkat, ahogy kin�z�nk – nagyon k�l�nb�z�ek vagyunk. De ez a kieg�sz�t�s. Tudom, hogy mit �rez Bill �s Bill tudja, hogy �n mit �rzek. Gyakran k�l�nb�z� a v�lem�ny�nk dolgokban – de ezeket a k�l�nbs�geket tiszt�zzuk egym�ssal.

BILL: De senki se akarjon beleavatkozni. Ami k�zt�nk folyik, azt el�sz�r elrendezz�k magunk k�zt, �s azt�n mindig az j�n: egy�tt vagyunk a marad�k vil�g ellen.

�

TOM: M�sodikban mag�val ragadott minket a zene. Bill elkezdett �nekelni. F�leg Nena miatt. A nevel�ap�nk a rendelkez�s�nkre bocs�totta a hangszereit, �s ezzel �n elkezdtem git�ron j�tszani. Att�l a pillanatt�l fogva szerett�nk volna rock szt�rok lenni.

BILL: Az emberek ferde szemmel n�ztek r�nk. De mindig is mindenben magunk d�nt�tt�nk. Nagyon szabad neveltek minket, �s m�r kor�n a saj�t l�bunkra �lltunk. Ez egyszer� volt, mivel ott voltunk egym�snak.

TOM: Hossz� ideig �lt�nk Magdeburgban �s azt�n egy kis faluba k�lt�zt�nk. M�g Magdeburg is t�l kicsi volt sz�munkra.

BILL: Az olyan volt sz�munkra, mint egy Alien id�szak.� Ahogy csak n�ztek. �s az iskola horror volt. Az volt �let�nk legrosszabb id�szaka. Ilyen volt: csak legyen v�ge, csak el innen. De a legrosszabb szakad�k az ikerl�t�nkbe az volt sz�munkra, mikor hetedikbe k�l�n oszt�lyba tette k minket. A tan�r azt mondta: „Nem tudjuk �ket egy�tt tan�tani.”

�

TOM: H�tv�genk�nt klubokban l�pt�nk fel. N�ha p�nz n�lk�l, n�ha 100 eur��rt.

BILL: Mindig azt mondtuk: Valaki egyszer csak felfigyel majd r�nk. Csak egy alkalommal elj�hetne egy producer.

TOM: Az egyetlen, amit tudsz tenni, hogy fell�psz. Fell�p�s �s szerencse kell. Egyszer�en szerencs�nk volt.

�

TOM: Minden h�tv�g�n a st�di�ba ment�nk �s mindig arra gondoltunk.

BILL: Mindig azt gondoltuk: >>L�cci, l�cci seg�ts nek�nk itt. Legyen m�r v�gre valami.<<

TOM: �s hirtelen minden �r�ba a mi vide�nkat j�tszott�k a VIVA-n. �s csak �lt�nk otthon a t�v� el�tt �s azt mondtuk: >>Szuper! Szuper, figyelj, �jra j�tsz�k!<<

BILL: �s a kezdetben mindig felvett�k ezeket.

TOM: A dalsz�vegeink a kit�r�ssel �s a szabads�ggal foglalkoznak, szerintem ez az iskol�s id�kb�l j�tt mivel mindig az volt a v�gyunk, hogy kiszabaduljunk onnan. Azt gondoltuk, egyed�l vagyunk az �lmainkkal.

�

DIE ZEIT Nr. 2 – 2008.01.03.