Devilish
Ha röviden szeretném összefoglalni, mi is az a Devilish, akkor azt mondanám, hogy négy német kissrác törekvése, akik mertek nagyot álmodni és ez a kulcsmondat a mai napig érvényes! A Devilish Bill, Tom, Gustav és Georg múltját képezi, és tulajdonképpen nem csak a Tokio Hotel elődje, hanem történelmének és sikeres pályafutásuk egyik kiindulópontja.
Bill és Tom Kaulitz már kilenc évesen arról álmodozott az álmos kis Loitscheben, hogy egyszer nagy zenészek lesznek, akik hatalmas arénákban fognak koncertezni, az emberek rajongani fognak értük és élhetik az álmukat: zenélhetnek! Ennek érdekében, mindent megtettek: Tomot nevelőapjuk, Gordon vezette be már nagyon korán a gitározás rejtelmeiben, míg Bill a szintetizátoron gyakorolt, énekelt és dalszövegeket írt. Többek közt tíz évesen megírta a „Schrei” album egyik legjobb számát a „Leb die Sekunde”-t, azaz „Élj a pillanatnak”.
Nem sokan tudják, de még a Devilishnek is volt egy elődje! Bill és Tom korábban is létrehozott egy együttes. Mikor nagymamájuknál Magdeburgban laktak egy ideig és egy délután a szobájukban, míg Bill a tengeri malacával játszott, Tom pedig rajzolgatott megszületett a Black Questionmark nevű formáció, azaz Fekete kérdőjel. A név nem sokáig létezett, mert túl hosszúnak találták és Bill valami ördögi nevet akart és így született, meg a Devilish. Az ikrek ezután minden szereplési lehetőséget megragadtak, hogy megmutathassák zenéjüket: felléptek iskolai-, falusi rendezvényeken, apró klubokban.
Ez alatt Gustav Schäfer már lelkesen püfölte a dobokat és jár a szomszédságukban lévő zeneiskolában. Gustav nagyon korán beleszeretett a rock zenébe édesapja által aki, rajongott Phil Collinsért és Eric Claptonért. Kis korától kezdve, ha rock zenét hallott, akkor bármin ütni kezdte a ritmust, ami a keze ügyébe került és ez a mai napig is így van. Szülei hamar felismerték a tehetségét ezért beíratták egy zeneiskolába. Ott megpróbálkozott más hangszerekkel is, mint például a gitárral, de azokban nem lelte akkora örömét.
A későbbi Tokio Hotel negyedik tagja Georg Listing ugyanebbe a zeneiskolába járt és idővel nagyon jó barátok lettek Gustavval. Georgban is gyerekkora óta ott volt a zene szeretete. A többi sráccal ellentétben Georg a basszusgitárban találta meg az „igazit”. Tíz évesen basszusgitáros hiányában csatlakozott egyik haverja együtteséhez, de hamar ki is lépett, mert nem egyeztek érdekeik. Később Gustavval gyakran gondolkoztak azon, milyen jó lenne egy együttest csinálni.
2001-ben érkezett el a fordulópont, mikor a magdeburgi ’Gröninger Bad’-ben léptek fel az ikrek. Gustav és Georg is látták a mini koncertet és utána megismerkedtek az ikrekkel. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy hullámhosszon vannak, és csak egyet akarnak: zenélni!!
Ettől kezdve nem volt megállás, iskola után próbáltak szorgalmasan és elkészítettek egy hét dalból álló demo CD-t, amelyet egyszerűen ’Devilish’-nek kereszteltek el. Teljesen saját vállalkozásból vették fel, mivel akkoriban még egy nagy lemezcég sem állt mellettük. Minden folyamatot maguk végeztek a dalszerzéstől a lemezborítóig. Összesen 300 példány készült, melyeket a koncertjeiken árusítottak.
2003-ban az egyik magdeburgi fellépésüket látta az elismert producer, Peter Hoffmann és felfedezte bennük a tehetséget. Lemezkészítési lehetőséget ajánlott nekik egy elismert produceri gárda segítségével – Patrick Benzerrel, Dave Rothtal valamint David Josttal.
A négy német srác ezzel elérte legmerészebb álmát és hosszú két év következett 2005. augusztusáig. Ez alatt a srácok gyakoroltak, dalokat írtak és nagyon sokat fejlődtek. A producerek javaslatára az ördögi Devilish-t később az ütős Tokio Hotelre cserélték. 2003-ban még négy kis mindenre elszánt kamasz vonult be a stúdióba, de 2005-ben már egy sokkal összeszedettebb és a sok gyakorlásnak köszönhetően érettebb srác lépett a közönség elé.
A jelszó mind a mai napig érvényes: merj nagyot álmodni!
Saját írás, kérlek ne másold! |