Egy mandula gyulladással kezdődött minden...
Pontosan három évvel ezelőtt mondhatom úgy, hogy fordulópont történt az életemben. Ilyenkor épp a mandulagyulladásommal szenvedtem és unalmában mit csinál az ember, internetezik. Véletlenszerűen az IM-Neten böngésztem, és a blogok közé keveredtem, ahol azzal szembesültem, hogy mennyi Tokio Hoteles blog van ott.
Persze, tudtam, hogy kik ők, de egyáltalán nem szerettem őket, talán anti nem voltam, de azért határos eset. Akkoriban még azt se tudtam eldönteni Billről. hogy melyik táborba tartozik... Aztán kiváncsiságból beleolvastam egy két ilyen történetbe és tetszettek és ekkor felmerült bennem a nagy kérdőjel, hogy vajon mit szerethetnek ezen a négy srácon ennyire. Szerettem volna bizonyosságot szerezni ezért letöltöttem a SCHREI-t és elkezdtem hallgatni. A Durch den Monsun-t és a Schrei-t ismertem, de valahogy nem tettek rám nagy benyomást, aztán végig hallgattam elejétől az egészet és aztán újra és újra...
Egyszerűen tényleg rabul ejtett a zene. Voltak már korábban is nagy kedvenceim például a HIM vagy a Linkin Park, de még ők sem gyakoroltak rám ekkora hatást.
És itt megjegyezném, hogy anélkül imádtam őket, hogy bármit is tudtam volna magáról az együttesről, és nagyjából már itt leomlott minden előítéletem velük szembe. Ezután kezdett csak el jobban érdekelni, hogy kiknek köszönhetők ezek a remek számok...

Ismerkedés az együttessel...
Elkezdtem magyar honlapokon nézelődni további információk után, aztán a remek cseh rajongói oldalakat is megtaláltam, ahol elég sok mindent megtudhattam Billről, Tomról, Gustavról és Georgról. Ahogy egyre több minden tudtam meg róluk, egyre jobban kezdtem megszeretni őket, és végül is mondhatjuk, hogy az életembe is beköltöztek valamilyen szinten. Valahogy egy olyan plusz dolgot tudnak adni az embernek, amelyet nehéz megtalálni ebben a mai világban. Iszonyatos energia jön át és minden hangulatomhoz pontosan tudom, hogy melyik dalra van éppen szükségem. A szövegekben megtalálom a saját életem kusza szálait.
Számomra a srácok nem csak egy együttes, hanem példaképek is. Elismerem őket, mert a semmiből jöttek szinte szó szerint, és az akaraterejükkel és a szorgalmukkal elérték mindazt amiről korábban legmerészebb álmaikban sem gondoltak.

2007.04.10. Budapest, SYMA HALL
Életem egyik legszebb élménye volt a magyar Zimmer 483 koncert. Ott tényleg valóra vált sok száz lány egyik legnagyobb álma. Sose fogom elfelejteni azt a napot, mert nagyon eszméletlen sok pozitív energiát kaptam. A srácok leírhatatlanul fantasztikusak voltak és tényleg mindent beleadtak. Azóta is önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám, ha csak eszembe jut az a nap.

Barátok
A Tokio Hotel szeretetének a másik hatalmas előnye, hogy teljesen vadidegen embereket ismerhetsz meg, mind itthon, mind külföldön, akikkel kezdetben egy közös pont van mégpedig az együttes, aztán a beszélgetések előre haladtával rájöttök, hogy egy csomó közös témátok van. Bátran elmondhatom, ha nincs ez az együttes akkor sose ismertem volna meg valószínűleg ezeket az értékes embereket. Nagyon sok emlékezetes és vicces pillanatot,
(olykor közös projekteket) köszönhetek nekik, ami nem csak abban merült ki, hogy az együttesről szóló aktuális híreket vitattuk meg.

Végezetül elmondhatom, hogy bármeddig is fog tartani életembe ez az időszak, mindig is szép emlék lesz, mert az együttes szeretete mellett sokat tanultam tőlük arról, hogy hogyan küzdjön az ember az utolsó pillanatig a céljaiért! Szóval köszönöm, hogy létezik az együttes és remélem még nagyon sokáig lesz nekünk!!

Betty - 2009.05.25.